A napelem története

Willoughby Smith

Willoughby Smith

A mai napelemek ősét 1860-ban, egy Willoughby Smith nevű úriember találta fel, miközben egy tengerben fektetett kábel hibabehatárolására vonatkozó kísérleteket végzett. Rájött, hogy az anyag, melyet kísérletei során felhasznált,  másképpen viselkedett fény hatására, mint sötétben. Ez az anyag a  szelén volt.

További kísérletek alkalmával William Grylls Adams professzor felfedezte, hogy fény hatására a szelénben elektromos áram folyik, melyet elektromosságnak nevezett el.

Az első folyamatosan termelő napelemet 1885-ben New Yorkban készítették el, de ez még igen kezdetleges volt.

A XX. század elején folytatott komolyabb kutatások ellenére a napelem fejlődése mégsem indult el. Ebben jelentős szerepet játszott a rendkívül magas alapanyagok ára, valamint a napcellák alacsony élettartama.

A napelemek ténylegesen az 1950-es években indultak útjukra. 1953 februárjában az első igazi napelemek hatásfoka még meglehetősen alacsony volt (0,5%), de a szilícium, mint új anyagok felhasználásával 1954-ben már 6%-os hatásfokot értek el a tesztelt napelem cellák.

Ezzel kezdődött napelemek felhasználásának útja.